Markoláb

1868. Beretvás József csendbiztos kannibál bűncselekmények után nyomoz. Az elmúlt években többen is erőszakos halált haltak Csongrádban: testüket emberi harapásnyomok borították. A lakosság egy Markoláb nevű, félig ember, félig farkas gonosztevőtől retteg, aki áldozatait a Zasavica lápjába csalja. A közbiztonság romló helyzete a bécsi udvarnak is feltűnik: Beretvás mellé kirendelik Wimmert, az Osztrák-Magyar Birodalmi Zsandárság inspektorát. Wimmer azt feltételezi, hogy a csendbiztos monarchia-ellenes lázadást szervez és a gyilkosságokat csupán álcaként használja. A páros hamarosan felbérelt betyárok és mákonyos szekták kereszttüzében találja magát. Az elkövető megtalálásához a csendőrök kénytelenek félretenni az egymással szembeni előítéleteket és egy keserves áldozatot követelő szabadságharc emlékezetét. A mindvégig hátborzongató, horrorisztikus történet középpontjában a szeretetéhség áll, melynek a különböző szerek által átélt kannibalizmus is csak egyfajta kétségbeesett megnyilvánulása. A váratlan fordulatokkal tarkított regény a Xix. századi magyar néphitből merít, ahol a boszorkányság ugyanúgy része volt a hétköznapoknak, mint a templomba járás.