Mademoiselle S. szenvedélye

Költözéskor egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus akkori francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozik ki. 1929-ben egy "jó házból való" egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland, Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. A kor mércéjével mérve szégyentelen őszinteséggel, szókimondó bátorsággal vall arról, ahogyan a szeretője, az ő "kis istene" után vágyakozik, és bármi áron, minden módon megpróbálja a férfit magához láncolni, érzékien leírva akár megtörtént, akár elképzelt és vágyott szenvedélyes, perverz szeretkezéseiket. Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, hogy a két világháború közötti, sokak által prűdnek gondolt korszakban milyen mély titkai lehettek egy párkapcsolatnak s milyen módon tudott róluk számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva egy szerelmes nő.