Ki eteti a sirályokat?

"Szépvölgyi mesék című kötetem Kecskeméten úgy lett bemutatva, hogy én mindössze Skype-on voltam jelen. Nagyon jelen volt viszont a kiadó, Véghelyi Balázs, aki a kérésemre eljátszodta Hápháp szerepét: hápogott, ráadásul igen meggyőzően három oktávban. A családi ház pincéjében gyakorolta, most derül ki, mire jó egy pince. Ráadásul ha valaki ehhez a tartalmat is hozzáadja, igen szép produkció született - Hápháp ugyanis így összegezi a meseregény végén kortársai cselekedeteit: "Háp-háp, de buták!" Ki vette magára a kedves kis szárnyas konfesszióját, Skype-on nem tudtam meg... Készülünk közben a Vadmalac és a kitartott magas Cé bemutatójára. Megbeszéltük, hogy Balázs felmászik egy magas létrára, és ott felmutat egy papondekliből tákolt magas "Cé"-t. Vagyis nem elénekel egy magas Cé-t, mint az operában, hanem bemutatja annak azt a variánsát, amit a mindennapokban megélünk. Egy hamis, falcs változatát, nem az igazit. Ragaszkodunk az eredeti gondolatához, de létrehozni nem tudjuk, talán ne is akarjuk - ez lenne különben a Vadmalac-félpercesek üzenete: ilyen pórias a világ képzete - időnként legalábbis - a fejünkben. Na most jelen kötetnek a bemutatását így képzeltem el: az egyik anekdotában egy kisgyerek elpáholja a saját maciját. Miért, mert az kirabolt egy bankot. Mi sem természetesebb, minthogy Véghelyi Balázs úgy mutassa be saját kiadója, az Üveghegy által kiadott kis könyvet, hogy a publikum szeme láttára raboljon ki egy bankot. Van bank elég Magyarországon, és lopják is a pénzt az országban elegen..." (Gergely Tamás) A brassói születésű, Stockholmban élő író, Gergely Tamás 100 anekdotát nyújt át olvasóinak a mindennapok különös eseményeiről, furcsaságairól. Rövid, olvasmányos történetei nemcsak szerzőjük életébe adnak betekintést, de tükröt tartanak koruk és társadalmi közegük elé is.