Giordano Bruno, az eretnek

Giordano Bruno a reneszánsz szellemi életének középpontjában tevékenykedett, és az emberi gondolkodás fejlődésének keresztútján állt. Keveréke volt a misztikusnak, a filozófusnak és a tudósnak, és az összes tudományág egyfajta egyesítéséről írt, hogy mindenre kiterjedő áttekintést alkosson, akárcsak előtte Leonardo, utána pedig Newton. Buzgón igyekezett mindent megismerni és kikutatni. Nem ismert el határokat és nem fogadta el a korlátozásokat. Bruno végtelen intelligenciájával szomjazta a kihívást, veszedelmes eszméket tárt fel, és kapcsolatokat is talált köztük, ám ami ennél is fontosabb: volt mersze és elszántsága következtetései közzétételére egy olyan korban, amelyben a mindennapok részét jelentette az üldözés, és amelyet velejéig átjárt a szemforgató ájtatosság. Giordano Bruno története tehát az üldöztetés és a harc története: egy olyan csatáé, amelyet egyenlőtlen erők vívtak, és amelyben egyetlen ember szállt szembe a tudatlansággal, a dogmákkal és a korrupcióval.