Félj bátran

Maga a valóságban ilyen pici? És mégsem fél ezekben a veszélyes országokban? Az elmúlt tizenöt évben számtalanszor szegezték nekem ezt a kérdést, amikor egy-egy rázósabb tudósítás után hazaérkeztem. A termetem soha nem okozott önértékelési problémát, az viszont nem fért a fejembe, miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni. Természetesen félek. De amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőknek, csalódottságot láttam az arcukon. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót. És ez a jelenség elkezdett érdekelni. Miért vágynak az emberek a félelem nélküli élet titkos receptjére? Miért fél mindenki a félelemtől? És vajon én már szembenéztem minden démonommal? Vizsgálni kezdtem a félelmeimet, tudósítóként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként, és rájöttem, hogy a félelem üzemanyagként működik bennünk, ami kihozhatja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is. Hogy mitől függ, éppen melyiket? Erre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének útján, és neves kutatókat, világhírű szociálpszichológusokat kérdeztem arról, hogyan képes a félelem átalakítani a testünket, a szokásainkat és a viselkedésünket.