Éj anyánk - Helikon Zsebkönyvek 103.

„Annak idején reméltem, hogy pusztán nevetséges vagyok; de nehéz nevetségesnek lenni ebben a világban, ahol oly sok emberi lény húzódozik a nevetéstől, képtelen a gondolkodásra, sóvárog a hitre, acsarkodásra, gyűlölködésre.” Vonnegut e korai, 1962-ben megjelent regényét kiadója ezzel a mondattal ajánlotta az olvasók figyelmébe: „Gyászos, hátborzongató és ördögien vicces.” Ez persze gyakorlatilag az összes Vonnegut-műről elmondható, ezért kell kiemelni az Éj anyánk egyik fontos sajátosságát: a könyvben a legtöbb szereplő nem az, aminek látszik. Egyfelől ott vannak az ügyesen álcázott amerikai, orosz és izraeli kémek, másfelől az ártatlan polgári foglalkozásuk mögé bújva titkos - fasisztoid, fajvédő - szervezeteket irányító alakok, ráadásul még bizonyos nőkről is kiderül, hogy álnevet viselnek. Mindezek ellenére az Éj anyánk nem kémregény, és nem is krimi, hanem Kurt Vonnegut első remekműve, amely meghozta számára a nemzetközi hírnevet. Könyvének mondanivalóját a szerző a Bevezetésben így foglalja össze: „azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”