A jellemmegtartó erő

Házigazdánk meséli, hogy egyszer egy jó barátja hozzá fordult nagy gondjában. Azon búsult, hogy viszi a bank a hitelért cserébe a faházgyártó vállalkozását. Persze tudta, hogy szeretőt tart, és az italt sem veti meg. Spórolt pénze is volt, mert már gyűjtöttek a panzióra. Azt mondta neki: "Hallod-e, én odaadom neked a kölcsönt, amivel tartozol, holnap vidd be a bankba. De előbb elmegyünk a közjegyzőhöz, és aláírunk egy megállapodást." A megállapodás pedig úgy szólt, hogy másnaptól mindig együtt vezetik a barátja vállalkozását, amíg az olyan nyereséges nem lesz, hogy visszakapja a kölcsönt. "A fa két végét együtt fogtuk" - tette hozzá, érzékeltetve a közös kontrollt. "Nem telt bele egy év, a kölcsön visszajött, mi pedig hagytuk őt tovább boldogulni, és belefogtunk a saját panziónk építésébe." Itt van hát a válságkezelés székely titka: a munka- és emberszeretet. Ez pedig nem is olyan könnyű: együtt dolgozni a bajba jutott baráttal.